Azt írja a Zindex, hogy F. Károly, miután kábítószert termesztett, a bírósági tárgyaláson az ítélethirdetés közben "rosszul lett", majd -miközben a rendőrök ott ültek a terem előtt- felszívódott. Miután ez kiderült, a bíró folytatta az ítélethirdetést. Az újség megjegyzi, fenti szökés nem bűncselekmény (aki megválaszolja, hogy mi az a nyomós ok, ami jogtechnikailag aggályossá teszi az ilyesmi bűncselekménnyé nyilvánítását, egy Torgyán Összessel lesz gazdagabb).
Néhány órával később Farkas Péter, F. Károly testvére (ezen a ponton kínosan ügyelek F. Károly személyiségi jogaira, mindössze annyit jegyeznék meg, hogy ember embernek farkasa), mint másik vádlott, ugyanonnan szintén megszökött. Kifogás persze van, a rendőrök nem tudták, hogy kit, nem ismerték, nem látták, nem is tudhatták, satöbbi, satöbbi, továbbá satöbbi.
A bíró a három vádlott mindegyikét előzetes letartóztatásba akarta helyezni. Fentiek fényében megváltoztatta döntését, és az elsőrendű vádlottra mindössze lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el. Nyilván fentiek egyértelművé tették, hogy esetében nem áll fenn a szökés, elrejtőzés veszélye.
A kérdés, hogy egy dávidibikei értelemben vett normális magyarországon kinek kéne lemondani? A bírónak? A Fővárosi vagy Legfelsőbb Bíróság elnökének? A budapesti rendőrfőkapitánynak, a kerületinek vagy az őrsparancsnoknak? Az igazságügyi- és rendészeti miniszternek? Gyurcsány nem ér, ez nem az a blog.
